Karácsony 2021.

Jézusom! Neked mennyivel könnyebb volt, megszülettél, oszt minden ok, te voltál az ajándék. (most tekintsünk el a végkifejlettől)

De nekem, így 2000 plusz valahány évvel később már nem ilyen egyszerű.

Adott egy bőven és egy kezdődően kamasz leánygyermek, plusz egy latinos vérmérséklettel és hangerővel megáldott férj, aki pont a karácsonyestét érzi alkalmasnak arra, hogy megtekintse a nagyobbik lányunk jegyeit a Krétán, (igen, ordíít) meg ugye idsanyám.

Ez az alap.

A feltét pedig:

Egy kvázi kettéharapott kutya, egy, amelyik kettéharapta, és egy plusz, kölcsönbe. Meg a macska, de azzal semmi gond, csak iccaka kell párszor kiengedni, én meg úgyse szeretek aludni.

Meg persze én, amint tripla leszúrt Rittberegerekkel próbálom mindet felváltva hugyoztatni.

Kacsa sül, pároltkápi is, ami ugyan fehér, mert lila nem volt, de volt cékla, meg vörösbor, az is jó lesz, úgyis férj főz, mert én már az első randinál leszögeztem, hogy engem vacsizni kell vinni. Azért a krumplit megpucoltam.

Lakás kinyal, mert lehet, hogy a Jézuska bratyizik az ÁNTSZ-szel, ki tudja manapság, ki-kivel van jóban. Fa okés, (idén kék helyett piros-fehér fényben ragyog - uram a DM-es piros körömlakkommal festegette át az égőket, de psszt, ez titok) együtt díszítve a lányokkal, mert amúgyis tudják, hogy a Jézuskának sok a dolga és nem ér rá mindenre, meg legalább egy közös program.

Vacsi done, (különösebb gond nélkül, mert a kacsát mind szeretjük holtáiglan, aztán meg főleg.)

Ajándékbontás!

Könyörgöm: mi a bánatért írják rá egy társasra, hogy 10 éves kortól, mikor 3 felnőtt sem tudja végigolvasni és értelmezni a 10 oldalas játékszabályt???

10 oldal!! Ennyi egy lakáshitel-szerződés! Ügyvéddel, magyarázattal!

Jó, ott nem iszunk közben, de ez akkor is durva.

Holnap újra nekifutunk. (Lehet, hogy csak nem karácsony-kompatibilis)

 Vagy hiába a piros körömlakk, mégiscsak ott leszünk a Kékfényben. �

Lassan egy éve nyomjuk a (Co)vidám hétköznapokat, fél éve meg a Home Office 2.0-át, aminél már csak egy kicsit kell még kitartani, maximum pár hét, és abból is eltelt már majd 6 hónap, szóval minden remek, most ez van, de fogunk mi még összeülni, bréjnsztormingolni, meg a teraszon közösen kávézni, de főleg 18.00-kor befejezni a munkanapot, ami valahogy sosem akar összejönni itt a nagy otthoni láblógatásban.

Kicsit félek is tőle, milyen lesz, ha egyszer csak kitárul a nagyvilág - helyett a kertkapu, és végre szabaddá válik az út a munkahelyre hajnali fél 7-kor, mert később már esélytelen bejutni Budakesziről a Citybe.

Bezötyögök majd vidáman, a 22-es busz ablakára tapadva, magamba szívom a látványt, meg a szabadság illatát a maszk alatt, némi átszállással berobbanok a hangulatos budai villába, nyakába borulok az első kollégának, mert sanszosan kilesz a tüdőm ennyi sporttól éhgyomorra.

Utána mind összegyűlünk és hétindító gyanánt elmeséljük, kivel mi történt, mióta nem láttuk egymást…

Pontosan egyetlen perc múlva pedig fejest ugrunk a tennivalókba, gyorsan és hatékonyan abszolváljuk nemcsak az aznapi, de a 2023-as feladatok jó részét is, hiszen nem lesz VPN-hiba, kaszálás, elromlott autó, futár érkezése, éhes, vagy csak simán kamasz kölök, töröttlábú házastárs, tüzelő, vagy autóelcsapott házikedvenc, szaporán fosó családtag, digitális oktatás, csakis és kizárólag az alkotó tevékenység!

Arra az egészen valószínűtlen esetre - de ha mégis, akkor is csak pár hét - ha a fentiek még egy darabig nem válnának valósággá: mindenkinek bivalyerős immunrendszert, és olyan acélidegeket kívánok, amilyen egyedül Chuck Norrisnak volt – a pandémia előtt.

Hősünk a fárasztó munkanap után zsibbadtan bámulta a Börnáut. c. egész estés premierfilmet a Kekszflixen.

Néha gépiesen lepöckölt egy szöszt hónaljban kissé már feszes tréningnacijáról, majd alányúlva megsimította kocsonyás állagú hasát.

Utána menetrendszerűen mindig húzott egy nagyot az „Együttkibírjuk” márkájú spirituszból.

Hirtelen elsötétült a képernyő, majd ragyogó-izzó vörösre váltott.

Némi dulakodás hallatszott a készülékből, aztán a képernyő cseppfolyóssá vált, és egy alak kezdett kifelé türemkedni igen határozottan. Néhány keresetlen szó is hallatszott – valaki mintha az I'll be back-et hajtogatta volna szenvtelen géphangon a háttérben -  majd hatalmas cuppanás… és ott állt hősünk előtt egy egészen igazi tündér!

Megrázta magát, lesöpörte válláról a cseppfolyós üvegmaradványokat és aprócska varázspálcájával gyorsan megigazította égszínkék frufruját.

• Megjöttem! – kiáltott vidáman. – Látom, tökre kivagy. Kívánhatsz valamit, teljesítem!

Emberünk gyorsan lenyelte a kortyot, agyában veszettül pörögtek a kerekek.

A tündér közben lehuppant a kanapéra és töltött magának a spirituszból. Húzóra legurította, majd aprócska lábával türelmetlenül topogni kezdett.

-Figyelj, nem érek rá sokáig, kva sokan vannak kibukva, csak válassz bármit! Mi legyen? Pénz? Kocsi? Palota? Egy perc és idevarázsolom, csak dönts!

Hősünk erre felpattant a kanapéról, nyakánál fogva megragadta a tündért és lendületből visszabacta a TV-be. Ordításától azóta is visszhangzik a környék:

• Bejössz bazmeg kopogás nélkül, megiszod a piámat és még egy kva maszk sincs rajtad????

https://telex.hu/tech/2021/02/22/kribi-hercleon-alsonadrag-mosas

Lányok, asszonyok!

Itt a megváltás! Az új, öntisztuló alsónadrág igazi hiánypótló termék a piacon! (?)

Soha többet szennyestartó tetejére pakolt gatyadömping, sehol egy szétszórt, csomóba gyűrt alsónadrág a nappali közepén, ohne rojtos-lukas alsóktól roskadozó ruhaszárító vagy túlcsorduló szárítógép!

A megoldás végre elérhető! Egyetlen darab a „világ legtisztább alsónacijából”, és egy életre letudtuk a gürcölést!

Sehol kellemetlen szag, sehol mosás-vasalás, mindössze egy profán libbentés, és az alsónemű iccaka kirúgja magá(ból) a szagokat.

Ha kettőt veszel, az mondjuk napi két libbentés, de szerintem ez belefér még egy túlhajszolt, dolgozó családanyának is.

Már csak az a kérdés, kell-e ez nekünk.? Már úgy családilag.

Mit gondoltok?

Kedves barátném – tán nevezhetem annak, hiszen mielőtt még beköszöntött a Covid19, már rég elsodort minket egymástól a gyerek-cunami – rámírt, hogy egy innovatív termékről valamiért (?) én jutottam eszébe és szívesen olvasná véleményemet a témáról.

Hát nesztek!

Az ominózus termék egy letölthető applikáció, mellyel számítógépes játékot játszhat bárki, akinek van hüvelye. Illetve..., ha jobban belegondolok, ez sem előfeltétel. �

Lényeg, hogy az intimtorna motiválásaképp született a gondolat, ami amúgy nem hülyeség szerintem, hiszen  - tekintve Norbi guru észrevételét, miszerint a nők ott baccák el, hogy ellés után pusztán igénytelenségből elhíznak, mint a disznó, és döngő lépteik hallatán a hálóból legott világgá fut gyermekük apja – eme applikációt szorgosan használva legalább magabiztosan utánarikkanthatnak az amúgy szintén nem matyóhímzés párjuknak, hogy aszongya: „Ne menekülj szívem, játsszuk le a meccset inkább gépen! Megvan még a joystick-od?”

Ha ne adj isten, az már nem működik, hát... a ház ura is játszhat az aplikációval!

Már csak egy kérdésem van: ez a termék akkor most végül is gendersemleges, vagy uniszex??

Vagy ez majd a marketingen múlik?

Állat márpedig kell.  Felelősségtudatra nevel, gondoskodni tanít, (mármint téged, mint szülőt, ne dőlj be annak a tévhitnek, hogy majd a gyerekedet is) örömet és szeretetet hoz ebbe az elbaszott világba, feledteti velünk embertársaink kisstílű geciségeit.

Szóval az állat olyan alapvető kelléke egy boldog családi otthonnak, mint a Tindernek a match-jel.

Ha ezeket az alapvető igazságokat beláttad és sikerült is beszerezned mentésből, nem várt alomból vagy drága pénzért az új családtagot, rájössz, hogy az életed oly módon lép szintet, ami előbb utóbb addikcióhoz vezet, és végül azt veszed észre, hogy több az állat körülötted, mint az ember. Mondjuk ez mindenhol így van.  De ez azért más.

Ahogy telik az idő, megvilágosodsz, hogy így, ilyen önzetlenül soha senki sem fog szeretni, és érzed, hogy te is a fél karodat adnád a szőrös, vagy kevésbé szőrös jószágért. Ami így is lesz, ha éjszaka jut eszedbe, hogy elfelejtettél neki tápot venni.

Jómagam egy féléves labrador, egy macska és egy szobanövény zsebtacskó, Fifike boldog gazdájaként már jó ideje enyhe szánalommal tekintek a szabványtetkókkal villogókra, hiszen az én végtagjaim gyönyörű, egyedi ábrákkal csíkozottak, melyek valódi, örökérvényű vérszerződéssel fűznek össze szívem szőrös választottjaival.

És az az illat! Az otthon eszenciája hiányzik azokból a kecókból, ahol nem facsarja az ember orrát az ázott szőrszag mindent átitató illat-orgiája!

Kedves, összetartó erőt, hajlékonyságot és kitartást fejlesztő program a mindennapi kerti xarszedés is, mások meg mi pénzt kifizetnek, holmi személyi edzőkre…

Mindent egybevetve: én már jó ideje továbbgörgetem az olyan bútorhiredetéseket, amik úgy kezdődnek: „Kisállat és dohányfüstmentes lakásból”

Hát van ezeknek életük? �

Egy depressziós naplója. 0. 1.

Nem segít, ha a elmondod, hogy mindenem megvan. Gyönyörű család, ház, munka, nyaraló…Ettől lelkifurdalásom lesz, és még rosszabbul érzem magam.

Nem segít, ha a kötelességtudatomra apellálsz, és hangsúlyozod, ki mindenkinek van rám szüksége. Ettől lelkifurdalásom lesz, és még rosszabbul érzem magam.

Nem segít, ha azt mondod, más összetenné a két kezét a helyemben, mert másnak se ez, se az. Ettől lelkifurdalásom lesz, és még rosszabbul érzem magam.

Nem segít, ha azt mondod, ne igyak, ne dohányozzak, mert meghalok, és különben is rossz példát mutatok a gyerekeknek. Ettől lelkifurdalásom lesz, és még rosszabbul érzem magam.

Nem segít, ha azt mondod, tűzzek ki célokat. Ettől lelkifurdalásom lesz, és még rosszabbul érzem magam.

Ne mondd, hogy hibáztam, hogy valamiben nem vagyok elég jó. Ettől lelkifurdalásom lesz, és még rosszabbul érzem magam.

Nem akarok célokat, nem akarok felelősséget és nem akarom, hogy függjenek tőlem mások. Mert hatalmas teher, és én nem bírom.  Tudom, vállaltam. Csinálom, ahogy tőlem telik. De sosem tudom tökéletesen. Ettől lelkifurdalásom lesz, és még rosszabbul érzem magam.

A világ ijesztő, érthetetlenül gonosz, sötét és tele van felelősséggel, ami agyonnyom. Reggeltől estig egy nyomasztó szorongás minden. Minden egyes nap. Pedig az élet gyönyörű. És én látom. Süt a nap, kék az ég, a növények élnek, fejlődnek, lélegeznek. Az állatok önzetlenek és imád engem mindahány. Látom. És ez pillanatokra segít is. Olyankor jelen vagyok. Vagy ha építkezünk, alkotunk, létrehozunk valamit. Az jó. Olyankor ott vagyok. Benne a jelenben, mint egy normális ember. De ezek pillanatok.

Egyetlen dolog van, ami segít: a humor. Ha nevethetek valamin, az már nem félelmetes, nem nyomasztó, azt uralom.

Ha velem nevetsz, az az egyetlen, amit tehetsz.

Egy hónap túl hosszú… Ha teljesen felkészítetlenül kell helytállnod a teljesen előkészítetlen digitális felületeken otthonról, munka mellett oktatva gyermekeidet.

Egy hónap túl rövid… Hogy egy személyben szülőként, tanárként és munkavállalóként beletanulj, és hibák nélkül abszolváld a párhuzamosan futó feladatok tömkelegét.

Egy hónap túl hosszú… Ha teljesen felkészítetlenül kell helytállnod, és a teljesen előkészítetlen digitális felületeken kell otthonról oktatnod a gyermekeid mellett még mások gyermekeit és egyúttal a szüleiket.

Egy hónap túl rövid… Hogy tanárként, szülőként beletanulj és hibák nélkül abszolváld a párhuzamosan futó feladatok tömkelegét.

Egy hónap épp elég…  Hogy megtanuljuk, mi a különbség az oktatás és a kioktatás között.

Egy hónap épp elég…  Hogy megtanuljuk, mi a különbség a segítőkészség és a seggfejség között.

Egy hónap épp elég…  Hogy megtanuljuk, mi a különbség ember és ember között.

A következő hónap reméljük, épp elég lesz…hogy megtanuljuk az empátiát.

Az úgy volt, hogy jött ez a koronás apokalipszis, és egyik napról a másikra felfordult a világ.

Az emberek több pártra szakadtak.

Voltak, akik elveszítették a megélhetésüket.

Voltak, akik az idegösszeomlás szélén táncolva próbáltak megfelelni a rájuk szakadt párhuzamos szerepeknek: dolgoztak, gyerekekre vigyáztak, vitték a háztartást, számos felületen próbálták követni és koordinálni a digitális oktatás forradalmát, gondoskodni az állatokról, közben feleségnek, anyának és tanárnak lenni egyszerre.

Voltak, akik tanárként 30 gyerekkel csinálták ugyanezt az otthonukból.

Voltak, akiknek különösebb kötelezettségük nem lévén, a bezártságtól és az unalomtól szenvedtek.

Voltak, akiknek muszáj volt kimerészkedni a vírusos világba, hogy megtartsák munkájukat.

Voltak, akik kimerészkedtek a vírusos világba, mert segíteni akartak másokon.

Voltak, akik kihasználva a pánikot, tízszeresére emelték termékeik árát.

És persze voltak, akik magasról lexartak mindenkit és vidáman piknikeltek munkaidőben maszk nélkül a köztereken.

Telt-múlt az idő…

Azok, akik elvesztették a megélhetésüket, éhen haltak.

Azok, akikre temérdek feladat szakadt, alkoholisták lettek, és meghaltak.

Azok, akik otthon unatkoztak, belehaltak az unalomba.

Azok, akiknek muszáj volt kimenni, megfertőződtek és meghaltak

Azok, akik segíteni akartak másokon, megfertőződtek és meghaltak.

Viszont azok, akik lexartak mindenkit, még most is ott piknikelnek munka és karanténidőben a köztereken...

Minden pontosan így történt volna, ha a Rendező át nem írja az eredeti forgatókönyvet.

Ennek hatására azonban a vírus mutálódni kezdett.

Többé nem kaphatta el akárki, csak a piknikelő degenerált senkiháziak, maszk nélkül a köztereken.

A többiek ekkor mind vidáman kirajzottak otthonaikból és legott agyonverték az áremelőket.

Mert kell, hogy legyen happy end...