Hősünk a fárasztó munkanap után zsibbadtan bámulta a Börnáut. c. egész estés premierfilmet a Kekszflixen.

Néha gépiesen lepöckölt egy szöszt hónaljban kissé már feszes tréningnacijáról, majd alányúlva megsimította kocsonyás állagú hasát.

Utána menetrendszerűen mindig húzott egy nagyot az „Együttkibírjuk” márkájú spirituszból.

Hirtelen elsötétült a képernyő, majd ragyogó-izzó vörösre váltott.

Némi dulakodás hallatszott a készülékből, aztán a képernyő cseppfolyóssá vált, és egy alak kezdett kifelé türemkedni igen határozottan. Néhány keresetlen szó is hallatszott – valaki mintha az I'll be back-et hajtogatta volna szenvtelen géphangon a háttérben -  majd hatalmas cuppanás… és ott állt hősünk előtt egy egészen igazi tündér!

Megrázta magát, lesöpörte válláról a cseppfolyós üvegmaradványokat és aprócska varázspálcájával gyorsan megigazította égszínkék frufruját.

• Megjöttem! – kiáltott vidáman. – Látom, tökre kivagy. Kívánhatsz valamit, teljesítem!

Emberünk gyorsan lenyelte a kortyot, agyában veszettül pörögtek a kerekek.

A tündér közben lehuppant a kanapéra és töltött magának a spirituszból. Húzóra legurította, majd aprócska lábával türelmetlenül topogni kezdett.

-Figyelj, nem érek rá sokáig, kva sokan vannak kibukva, csak válassz bármit! Mi legyen? Pénz? Kocsi? Palota? Egy perc és idevarázsolom, csak dönts!

Hősünk erre felpattant a kanapéról, nyakánál fogva megragadta a tündért és lendületből visszabacta a TV-be. Ordításától azóta is visszhangzik a környék:

• Bejössz bazmeg kopogás nélkül, megiszod a piámat és még egy kva maszk sincs rajtad????