Ki vagyok borulva.

Nagyon nem vártam az idei iskolakezdést, bár ezt próbáltam titkolni a kiskorúim előtt.

De annyira azért nem kellett, mert ők sem. És ez szomorú. Gyerekkoromban én vártam. Jó volt készülni rá, jó volt elrendezgetni a tolltartót, egyedi designt kiötleni és megalkotni a füzeteknek, jó volt találkozni a rég látott osztálytársakkal, sőt, még a tanerők is hiányoztak, mondjuk mérsékelten.

 Most azt látom, hogy a vidám, felszabadult, békával üzletelő, fára mászó, verset író, unózó, rúd és szalagkoreográfiákat kitaláló, agyagozó-festő, fodrász és hennaszalont vivő, körömlakk-specialista cserfes lányaim teljesen befordultak. Kifakult a szemük, ingerültek és szomorúak. És még csak két napja tart az iskola…

Pedig lehetne ez másképpen.

Lesz valaha másképpen?