Kva kicsi a lakásunk. Szép is, jó is (volt valaha, úgy a 80-as évek elején), meg jó helyen is van, csak a jó hely benne, az kevés. Meg a bármilyen hely.

4-en vagyunk, szaporák, mint a nyulak, néznek is rosszallóan ránk a házban, nem divat ez már manapság úri környéken, a gyerekek hangosak is – pláne a lépcsőházban -  a cuccuk is sok és termetre is valahogy úgy megemberesedtek az utóbbi időben, no.

Kéne mán költözni. De hová? És ugye miből?

No, uccu neki, akkor nézzük a kínálatot!

Ez pont jó lenne, nézd! Hívdfelakkor! Saaajnos ez már nincs, de szívesen mutatok Önöknek hasonlót, kicsit kisebb, kicsit máshol, kétszerannyiért, maradhat?

Hát ez? Node Virág elvtárs, se ajtó, se ablak?

Ez? Körgangos, nem látod? 4 sávos út előtte villamossal, rezgős ablakkal, ami kell. Monddmá', majd nem szellőztetünk sose.

Akkor ez! Csak papíron szuterén, természetben bunker.

Belső többszintes? Ojvé, legalább diót lehet majd törni a seggünkön! Node nincs meg a négyzetméter. Megvan az, kérem, ha hozzáadjuk a liftaknát is…

No, ez a tutitutituti! Aztán miből? Ha nagykorúságom óta Dubajoznék, akkor se lenne meg az önerő se.

Hamar kiviláglik, hogy két fizetésből két gyerekkel maradsz, ahol vagy, és még ennek is örüljél.

Majd nézünk valami bentlakásos iskolát....