Gyerekkoromban nagyon szerettem. Majd elváltak útjaink, és én hosszú évtizedeken keresztül nem hallottam róla, bevallom, el is felejtettem.
Aztán tegnap este véletlenül felbukkant és csodálatos másfél órát szerzett nekem. A gyerekek apjukkal karöltve tátott szájjal bámulták.
Ó, az a csend!
Köszönöm E.T.!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
