Belenézel a tükörbe és megrottyansz: baszki, ez mikor történt? Hova lettem?

Nosza, muszáj valamit sportolni, de hát utálom, mint a xart. Alapvetően lusta vagyok, futni, meg csak a gyávák futnak, kondizni csak a tetkós barmok papucsban, szőrös nagylábujjal, eh, nincs az az Isten. Ezeket valaki pénzeli, semmi dolguk az életben, különben meg simán hülyék mindenhez, hát muszáj csóróknak bizonyítani valamiben. Öncélú faszság, minek tagadjuk.

Node, valamit kéne, mert, hát na. Itt fáj, ott fáj, különben se jönnek rám a gimis cuccaim, (amiket nem dobtam ki, mert egyrészt pénzbe került, másrészt emlék, harmadrészt, nekem már akkor is volt izlésem) meg olyan kínos is ez a tespedés. Most üljek otthon, oszt, ha megkérdik, milyen volt a hétvége, mit mondok? Hogy megint vedeltem a piát a teraszon, meg szentségeltem, hogy kva flex, meg mindjárt hétfő? Amíg úgy csinálok, mintha sportolnék, addig se vagyok otthon, majd valaki megcsinálja a házimunkát, aztán hátha rákapok a dologra, ki tudja, annyi faszság okoz függőséget.

Egyszer kell nekiállni, aztán kicsit kitartani (valami tudatmódosítóval, vagy nem is értem, hogyan csinálják), és amúgy is mindenki azt mondja, hogy majd jó lesz, orgazmus a 12. kilinél, meg ilyenek, Az meg amúgy rám fér.. Ha meg mégsem jön be, akkor legalább úgy lesz véleményem valamiről, hogy nem csak a fotelból ugatok, hanem kipróbálom. Persze előre tudom, hogy xar, és az is lesz. Ez pedig, akárki akármit mond, sikerélmény: Én megmondtam. Előre.

Elkezdtem, kitartok. Jobban érzem magam, jobban nézek ki. Orgazmus nincs.

Tudtam, hogy átbaszás.:)