Az életet értékelni kell. Megélni a pillanatot, hogy ITT és MOST tökéletes.Törekedjünk rá! Hiszen bármelyik pillanatban véget érhet…

Két napja vagyok ilyen bölcs, a taxi-kaland óta.

Sürgős dolgom lévén, pláne késésben – meg mert amúgy sem erősségem a tájékozódás, hát bepötyögtem a kis sárga fuvaros számát és legott meg is rendeltem egy úrvezetőt.

Jött, is mosolygósan, kövéren, fiatalon. Beszállok, kérdi, hogy vagyok. Mondom remekül, mert hát mégsem kezdi el az ember – pláne ha siet – csak úgy a taxisnak mesélni, hogy egyébként rohadt xarul, depresszió, torokgyík, életundor, meg fázom is – csak mosolyog egyet, mert ennél többre úgyse kiváncsi senki, maximum pénzért.

Nos, hősünk nem ilyen! Már az első lámpánál tudtam róla mindent, beleértve, hogy agyérgörcse volt, (bár lehet, hogy mégse az) de sajnos az okot nem sikerült felderíteni, (majd két hónap múlva lesz időpont), de addig is néha látáskiesése van, meg ájulása.

Ezen egy kicsit fennakadtam, lévén ott ültem mellette a száguldó autóban, de ő rezignáltan folytatta a lamentálást:

-Tán a sok füvezéstől lehet – töprengett fennhangon. Node változtatnom kellett! Mikor lelépett az asszony, full alkoholista lettem, úgy mégse mehetett tovább, hát abba belerokkan az ember, no nem igaz?

Egyetértően bólogattam és jó erősen megmarkoltam a kapaszkodót.

- Meg aztán nem is füveznék én olyan sokat, csak a rossz társaság – mondja tovább sofőröm – azok viszik bele az embert a drogozásba…  Maga is iszik? Vagy inkább drog? Node meg is érkeztünk! Ja mégse. Átbacott a gps. Vagy megint a látáskiesés.. Akkor menjek itt körbe-körbe-karikába, hátha valahol nincs behajtani tilos, vagy jó lesz itt is?

- Ó köszönöm, ITT MOST tökéletes!