Embert nem ismerek, aki szeretné a meztelencsigákat. A kerttel nem rendelkezők esetében meggyőződésem, hogy ezt az utálatot jórészt az irigység szüli. Sokan vágynának hasonló életre, hiszen a megjelenésbéli hiányosságot bőven ellensúlyozza a mindenfajta kötöttségtől mentes, végletekig hedonista életmód, változatos szexuális élményekkel csurig töltve.

Akinek kertje van, az viszont jobban rühelli őket, mint a fűkasza-flex-betonkeverő kombót vasárnap hajnalban. Hogyisne, mikor a kis mocskok direkte svédasztalnak tekintik a vagyonokért vásárolt, gonddal telepített réti borzaska-ágyást, és buja orgiákat csapnak a díszsaláták levelein az első szembejövő fajtárs megfelelő végével.

Kiirtásukra a népi praktikák széles tárháza kínál horrorisztikus megoldásokat, kezdve az ásóval jól irányzott csapásokkal történő felnégyeléstől, a sörbefullasztáson át egészen a  gourmet-ek számára is vállalhatónak tűnő sózásig.

A négyelős módszer nekem kissé durva, a sört uram issza el a csigák elől, így maradt a sózás. Egészen mostanáig, mikor is kipróbáltam a tojáshéjas megoldást.  A héjdarabok elszórásával távol tarthatók a dögök (elvileg), mert felsérti a kis pocakjukat,és kilógó béllel nem jó se zabálni, se orgiázni.

A népi módszerekkel az a baj, hogy a csigák is haladnak a korral. Viszont értékelték a gesztust: félreálló pocakkal, kielégülten ringatóznak a tojáshintákban díszsalátáim egyre gyérülő árnyékában.