Dél-Olaszországban a buszok mindenképp megérnek egy misét. Szimpla Ima ide kevés lenne.

A Sorrento-Amalfi part útvonalon –hacsak nem örököltél egy roskatag halászhajót és a cafeteriádban sincs benne egy szigorúan éjfekete yacht használati joga a két másik szélszes kollegával közösen – a kézenfekvő helyváltoztatási mód a helyi távbusz igénybevétele.

Gyalogoljon ugye a király, ha három anyja van.

 A Sita SÜD igen kiterjedt hálózata a régió bármely pontjára eljuttat – néha oda is, ahová egyáltalán nem készültél.

Az utazás unalmát az olasz buszsofőrök a legváltozatosabb módokon igyekszenek elűzni. Ha nem lenne elég vérpezsdítő a hajtűkanyaros keskeny út, melynek egyik oldalán bősz szikla magasodik, másikon hatalmas meredély alján huncutul kacsint a tenger, korlát még mutatóba is csak azért van néhol, hogy láthasd a kitört darabokból, hol zuhant le az előző járat.

Ha mindez neked nem elég kihívás, bizonyára megörülsz, ha megtudod, hogy a duda itt többfunkciós. Helyettesíti a féket is. (itt senkit sem ráz meg, ha megkarcolódik a verda, a kocsit a helyiek akkor cserélik, ha konkrétan elfogyott az oldala)

De ami igazán terápiás hatású az olyan idejét takra beosztó, vonalas idegbetegek számára, akik már hetekkel előbb becsomagolnak, útitervet készítenek időbeosztással  - mint például jómagam - az az utánozhatatlan könnyedség, ahogyan a menetrendet kezelik. Menetrend az van, de egészen más a funkciója, mint nálunk. A menetrend egy viszonyítási alap, amolyan miheznem-tartás végett. Van is, meg nincs is kérem, mint a mesében. Ha Aldonak szül a felesége, vagy csak leugrana a strandra, vagy épp úgy dönt, hogy aznapra már eleget dolgozott, akkor kimarad egy (két-három) járat. Gond egy szál sem, minek annyit zötykölődni, nem rohanunk sehová, kényelmesen el lehet álldigálni a szakadék szélén, vagy a sziklába vájt 30 cm-es mélyedésbe lapulni arra a másfél-két órácskára. Mert buszmegállót csak ilyen kézenfekvő helyekre tesznek. Node ha a busz végre megjön, tíz az egyhez, hogy Luigi  ül büszkén a volán mögött – Lajosként kezdte, de már régóta van a szakmában – akinek már a szemén is látszik, hogy nem híve a limoncsello féle löttyöknek, legény a gáton, és minimum két törköllyel kezdte a napot. Node jól tette, ki bírná elviselni másképp a duplabusznyi turista – hiszen a kimaradt járat utasait is el kell vinni – idegbeteg sivitozását. Megvesztek ezek kérem. Süt a nap, kék az ég, hova rohanunk??