Pacsirtának Bagollyal élni maga a halál. Bizonyára fordítva is. 

Pacsirta, ha nem is fitten-vidáman, de tüstént kel reggelente, míg  Bagoly csicsikál.

Pacsirta pörög, aktív egész nap, míg Bagoly továbbra is csicsikál, még akkor is, ha függőleges helyzetben látszólag végzi a dolgát. Jó, ahhoz leül.

Pacsirta kora estére a fentiek okán elfárad, és bár szívesen leheveredne pár percre, nem teheti, mert Baglyunk már birtokba vette a kanapét, aholis na micsinál? Hát csicsikál!

Eljövén az est, Pacsirtánk már hullafáradt, veszekszik, támolyog, esne az ágyba.

Bagoly ekkor támad föl hamvaiból és fitten-vidáman érdeklődik a világ, valamint Pacsirta dolgai iránt.

Pacsirta ekkorra már jobban lemerül, mint a 7-es Iphone fél nap után. Szemét kitámasztva, kétségbeesetten koncentrál Bagoly mondandójára, majd egy helyeslő bólintás közben lefordul a székről.

Nem is értem, hogy lehet ennyit szunyálni! – jegyzi meg pikírten Bagoly, majd átlép a hortyogó Pacsirtán és egy másik Baglyot karonfogva elreppen az éjszakába.