Szelektív. Nemcsak hallás, hulladékgyűjtés is létezik. Állítólag.

Mentsükmega Földet kisasszony komolyan szívén viseli bolygónk sorsát, amúgy is igen picinyke lábát ökológiailag igyekszik észrevétlenné zsugorítani, szorgosan öblíti-tapossa laposra hát a szép sárga zacskóba gyűjtendő palackokat-sörösdobozokat. Az évek során komoly rutin lett ebből, Mentsükmega Földet kisasszony öblít-tapos, öblít-tapos, zacskóz. Biztonságot ad neki ez a ténykedés, a tudat pedig, hogy ő is tehet valamit, hogy igen, rajta is múlik a nagy egész, ő is részese a kalandnak, büszkeséggel tölti el. Éjjel tiszta lélekkel, nyugodtan hajtja álomra fejét, abban a biztos tudatban, hogy a Föld nem enyészik el, az ő hathatós közreműködésével megint időt nyert az emberiség, és határozottan JÓnak érzi magát. Mert tett valamit. Másokért, a Földért, az Állatokért, az Utókorért.

Reggel korán jár a kukásautó, Mentsükmega Földet kisasszony repesve szalad elébe precízen összekötött szájú sárga zacskójával. A kukáslegény biccent egyet, átveszi az utókornak szánt üzenetet és jól irányzott mozdulattal behajítja a szép napsárga zacskót a kukásautóba, egyenesen a szivárgó laposelemek, bűzlő ételmaradékok és samponosflakonok közé.

A felhördülő motorzaj elnyomja Mentsükmega Földet kisasszony sikoltását.