Szeretek színházba járni, több okból. Egyrészt mert a mérleg másik serpenyőjében ott a Minimax, meg az egymást tépő kölkök, másrészt ki lehet öltözni, bekúrni az ágy alá a főzelékfoltos pólót, meg a kitérdelt macinacit (na jó, olyanom sose vót, de a farmertől is jó néha megszabadulni, mert valamiért az utóbbi időben szorítja a hasam, harmadrészt meg tökre intellektuálisnak tűnik az ember, ha társaságban (mi?, mikor?) spontán bedobja, hogy jah, az új darabnál ugyan kifogásolható volt a rendezés, nade a sztárszínész elvitte a sztorit a hátán, és összességében mégiscsak feledhetetlen volt a hiteles jellemábrázolás.

Ezért aztán, no meg, mert már az összes filmet letöltöttük a nyomasztó.hu-ról, és bár uram saját bevallása szerint „a kultúra szagától is rosszul van”, mégiscsak úgy éreztem, ideje most mán kimozdulni, nyitni a világra, magunkba szívni a pezsgő éjszaka illatát, meg egy felest is bedobhatnánk esetleg szünetben a büfében.

Menjünk akkor!

Gyors körtelefon, a hörcsögre senki se hajlandó vigyázni, a gyerekeinkre még annyira se, de mit vártam, én írogatok meg róluk minden kulisszatitkot. Sebaj, elég nagyok már, 3 órácskáról van szó, végülis egyszer el kell kezdeni, megyünk!

Melóhelyen a szokásos csakmégeztma, idegösszeroppanás és ínhüvelygyulladás….a megfelelő hangulatban estünk be az utolsó pillanatban a színiszentélybe, ahol kettő darab, már messziről megfojtanivaló csitri állta utunkat szarkasztikus mosollyal:

„Jó estét! Melegedni jöttetek? Mert az előadás elmarad.”

Esküszöm, csak azért nem vertem szét a fejükön a táskámat, mert letegeztek.

(bizonyos korban az ember lánya megtanulja értékelni az élet apró dolgait)

Szóval szépen hazabattyogtunk (a kölkök üdvrivalgással fogadtak, érdekes módon megfürödve, megvacsizva, pedig ha otthon vagyok, ez ilyentájban még sose sikerült) kitöltöttünk egy-egy felest, és megállapítottuk, hogy ugye mindenütt jó, de legjobb otthon, és mivel színház az egész világ, hát miafrancnak bumlizzunk el máskor itthonról.

Azért én lefoglaltam két jegyet márciusra. A Javíthatatlan optimizmusom. Az tehet mindenről.