Úgy tartják, a katalán fővárosban az év 356 napjából 360-on süt a nap, 360 fokban. Vagy valami ilyesmi.

Na, a helyiek rohadtul örültek nekem, mert a fennmaradó  ötből rögtön letudtak két napot.

Az ugye alap, ha én utazom, (nyaralni megyek, fodrászhoz, vagy ablakot mosok) rögvest vége az aszálynak, és elkezd szakadni az eső.  Általában az  ónos. Most sem volt ez másképp . (Iszonyat frusztráló ám ez a kiszámíthatóság) Mindegy, Barcelona esőben is jó hely.  Főleg a metró miatt. Legalább 7 metróvonala van a városnak – és az elővárosi vonalakat nem is számoltam – melyek keresztül-kasul hálózzák be a földet. Eljuthatsz velük, ahová csak akarsz. (Ha az Barcelonában van.)

Következésképp az emberek  itt nem is nagyon csinálnak mást.  Metróznak. Ide-oda. Aztán onnan ide, majd másik vonal és újrakezdik. Néha följönnek egy kis levegőért, de lényegében odalent élnek. És nem csak a turisták. Egy külön ándergrand világ ez, furcsa fittness-wellness központ, ahol kilométereket gyalogolhatsz  egészen baráti áron két vonal közt és a légkondis kocsikból kinyomott 50 fokos levegőben párállló folyosókon izzadhatsz, masszázs gyanánt oda-oda dörgölőzve különböző nációjú népekhez.

De bármíly vonzó ez a világ, érdemes néha feljönni, mert bárhol bukkansz elő a föld alól, mindig van valami látnivaló. Illetve lenne, csak a rengeteg turistától nem látni. Pedig október vége van, könyörgöm, miért nem ülnek ezek otthon, járnak a munkahelyükre-iskolába.. mittomén. Nem volt elég a nyár?

Nade azért, amit tudtunk, csekkoltunk. Gyors összefoglaló:

A híres sétálóutca a La Rambla pont akkora nagy semmi, mint a mi Váci utcánk. (bocsika, aki szereti). És pont akkora lehúzás is. Tömeg, zaj…………….fölösleges.

A Casa Batlo kívülről (mert a turistahordától bejutni esélytelen, és kedve sincs az embernek ott heringesedni), nagyon helyes, meseszerű az álarcra hajazó kis balkonjaival, bár kissé túlhájpoltnak éreztük. De azt sajnálom, hogy belülről nem láttam. Sebaj, majd jövünk még. Nekem spec. jobban tetszett a 41-es számú ház közvetlenül mellette. Beköltöznék. És onnan lövöldöznék a turistákra.

Kimondottan ajánlom a Cosmo Caixa múzeumot, pláne, ha gyerekkel van az ember: igényes, szép, és minden szempontból kimerítő kiállítás több témakörben, nevetséges 4 eurós belépőért, ráadásul a kölköknek ingyenes. 

A Táncoló szökőkút, (Font Magica) bár fényjátéka meglehetősen giccses és a zenei összeállítás is hagy némi kívánnivalót maga után, összhatásában mégis rohadt látványos. Nem is értem, nálunk ilyet miért nem… (Jó, tudom, Margitsziget, de azért ez sokkal monumentálisabb) Bár, ha engem kérdeztek volna, a sárga színről biztosan lebeszélem a koreográfust…

Láttunk egy csomó katedrálist: nyilván mind egyforma, úgyhogy ha agyonlőnek, se tudnám megmondani, melyik melyik volt.

Kivéve persze a Sagrada, ami méltán híres – szerintem egy emberélet kevés lenne csak lerajzolni a díszítéseit (nemhogy kifaragni) – bár persze mi a bánatnak, hiszen már ott van 3D-ben. Főleg a szamár nagyon király, meg a gyümölcstartók.

Van előtte kis tér, ahol petangozó helyi bácsikák nyomják nagy vidáman a meccset naphosszat.

Lennék helyi bácsika………………de gyanítom, hogy ez nem fog összejönni.

Mi is volt még? Rengeteg hangulatos sikátor, meg terecske, ja és a csúrrosz! Igazából churros, de annak semmi értelme, lássuk be. Mindenesetre iszonyat finom, egy nutellával töltött, kristálycukorba forgatott fánkszerű tésztából sütött rúd, ami valószínűleg egy heti menzakajával felérő kalóriával bír, de vétek kihagyni. A metróban úgyis leolvad rólunk a fölösleg.

Ja, és a tengerpartot majd elfelejtettem! Pedig az mekkora királyság már, hogy kisétálsz a shoppingsztrítről, félredobod a frissen lőtt Furla-szatyrot, majd ugrasz egy fejest a tengerbe…..

Ha nálunk ilyen lenne, nem látnánk annyi elgyötört arcú, szerencsétlen szobamacsót letámasztva a próbafülkék mellé….

Szóval, lényeg a lényeg:  Barcelonát látni kell, csak nemtom' mikor, mert még ilyenkor is teltházas.

Tán jövőre lehet még foglalni…..