Kedves...........................!

Kérlek, ne haragudj a tiszteletlenségemért, hogy figyelmeztetlek, de Neked annyi mindenre kell ügyelned ebben a hatalmas világban, igazán érthető, ha minket valahogy „úgyfelejtettél”.
Szerintem kissé túltoltad nekünk ezt az idei telet. (Ahogy a tavalyit is, meg az azelőttit, node halottról jót vagy semmit.)
Tudom én, hogy teher alatt nő a pálma, de már így is 176 cm vagyok, a pasik többsége a hónom alatt kergetőzik. Azt is tudom, hogy ha becsukod az ajtót, valahol kinyitsz egy ablakot. Szerintem attól fáztunk meg). Az is rendben, hogy mindenkire annyi terhet raksz, amennyit elbír, de én sosem voltam nagy híve a női súlyemelésnek. Minden tiszteletem az övék, de a miért-et föl nem foghatom.
Értem én a jellemfejlődés fontosságát is, meg azt, hogy akkor tanuljuk meg értékelni a jót, ha sok rosszon keresztül jutunk odáig. De ha az ember lánya fél éven keresztül folyamatosan lázat csillapít, hányást töröl, kakimintákat küldözget a laborba, akkor vajmi kevéssé vigasztalja, hogy a begyűjtött betegségek fele még az orvosi nagykönyvben sem szerepel, és még kevesebb ideje van értékelni a jót, hogy a jellemfejlődésről ne is beszéljünk.
Ezért tisztelettel kérlek, szusszanjunk kicsit. Ülj ide mellém, igyunk egy fröccsöt és beszélgessünk egy jót, hogy utána újult erővel folytathasd a munkád, kicsit jobban ügyelve az arányokra.