Ahogy asszem a Hadházi is megmondta, mennél több kölke van az embernek, annál olcsóbb helyet keres nyaraláskor. Mármint általában.

Bulgáriába ugyan esküszöm sohasenem akartam eljutni, mert már az Ibi mamánál is forgott a gyomrom a rózsavíz szagától, de mindenki állította, hogy ócsó is, meg nem is xar, menjünk akkor, no.

Egyszer tán még a Kaszás Géza is főzicskézett ott a tengerparton (a tv-ben mutatták ám!) és bizonyos szögből, meg húsz filterrel a homok majdhogynem fehérnek volt mondható. Olyan piszkosfehérnek, na.

Utánaolvastunk, meghánytuk, megvetettük, elindultunk. A szokásos fapadossal, mert az nekünk szinte ingyen van, ha nem számítjuk a kibacott sok pénzt, aminek elköltése után kapjuk az „ingyen” pontokat és arra már csak egy kicsit kell még ráfizetni. Ha meg sokat, akkor akár egymás mellé is ülhetünk a gépen, node minket nem olyan könnyű ám lehúzni, meg amúgyis látjuk egymást eleget. Így családilag.

Burgasba ment a gép annak rendje s módja szerint – rettegtem, mint mindig, túléltem, mint eddig – aholis a többi lúzer magyar szépen igénybe vette a transzfert és elporzott. Nem úgy mi!

„Ismerd meg hazádat!”  - tartja a mondás, amit az Uram szerintem rosszul jegyzett meg, mert úgy döntött, 4 bőrönddel, két gyerekkel, ötven fokban végre megfelelő alkalom kínálkozik a bolgár BKV kitapasztalására. Fejhangon sivított ellenvetéseinket meg sem hallva, vidáman törtetett előre a legkönnyebb kézitáskával, míg én a hisztiző kölköket és a maradék 4 bőröndöt vonszolva derűlátóan eredtem a nyomába, hisz olyan még ugye nem volt, hogy valahogy ne lett volna, meg olyan se, hogy a Szabi belátta, ha hülyeséget csinál.

Fel is szálltunk hát egy szimpatikus buszra, amin légkondi ugyan nem, tömeg annál inkább volt. Úgy 25 perc zötykölődés után - mikor én már gondolatban az összes válási papírt aláírtam -  győztes mosollyal gördültünk be a Reptérre – igen, ahonnan elindultunk.

(Tehát ezúton figyelmeztetnék mindenkit: Ha a 15-ös buszra száll, azt NE a reptér előtt tegye, menjen át a másik oldalra, akkor Összesen 25 percet kell csak utazni a központi buszpályaudvarig és nem 50-et) Na, onnan már kismiska az út Szveti Vlászba, persze csak, ha az ember rájön, hogy busz oda nem megy.

Csak a Napospartra, de az se oda ám – miért is tenné, hiszen az volt rá kiírva, az meg kb. irányban van – hanem Neszebárba. Ott már csak arra kell figyelni, hogy a 8-as buszra szállj át és ne az 5-ösre, mint mi, különben kva sokat gyalogolhatsz ám a bőröndökkel, meg a kölkökkel a tűző napon.

Mivel íly módon mi már rögtön érkezésünk napján megtekintettük Burgasz belvárosát, egy tehénlegelőt, a Repteret (kétszer), Neszebár kapuját, a Napospartot, valamint Szveti Vlasz központját, egyéb tennivalónk nem is maradt, mint becuccolni az amúgy nagyon király közvetlen tengerparti medencés apartmanszállóba, melynek láttán (mondjuk azt speciel én választottam), a gyerekek bőröndöstül bedőltek a medencébe, én pedig képzeletben összetéptem a válási papírokat és rendeltem egy aperol spricc-et a bárban. Mert megérdemli. :)