Tanulási nehézséggel küzdő gyerek anyukájaként (tanári diplomával) harsogó örömmel fogadtam az új, „szakmailag minden oldalról megfelelően alátámasztott” oktatásügyi intézkedést, mert így a jövőben végre kevesebbet költhetünk WC papírra, amit a BTM-es igazolás kiválóan helyettesít majd.

Csak gratulálni tudok a mély empátiáról és hozzáértésről tanúskodó megállapításhoz, miszerint a BTM-es gyerek, mint olyan, nem létező kategória, melynek – amennyiben mégiscsak létezne – igencsak jót fog tenni motivációs szempontból, ha nem kap fejlesztést és visszavonják a szaktárgyi könnyítéseket. Hiszen olyan, mint tanulási nehézség, egyszerűen nincs. Lusta a gyerek kérem. Meg buta. Meg a kurva anyád. (Már bocsánat az eufemizmusért)

Sok utánajárással és vizsgálattal évek alatt sikerült elérnem, hogy a gyerek ne gyomorgörccsel és éjszakai rémálmok után induljon matekórára, hogy a jegyei javuljanak, és a könnyítéseknek, valamint a heti kétszeri fejlesztésnek köszönhetően rájöjjön: a matematika nem is olyan véresszájú, fenyegető rém, hanem végre felpislákoljon a fény a számok összefolyó sötét masszájában.

Azt javasolnám a kedves illetékesnek, hogy – persze csak, ha számára ez nem jelent nehézséget – menjen inkább péknek. És ezúton szeretnék elnézést kérni a pékektől.