Szép lett na. Nem szeretjük azokat az embereket, akik mindent csak fikáznak, akiknek soha semmi nem elég jó, akik az élő fába is… Apropó fa. Vagy inkább: aprófa. Hát, azok bizony aprócskák és kevéskék is, de ne finnyogjunk: varázserejük van. Mi más lenne, ha a gumitéglából is ki tudnak nőni. Tiszta szájensz fiksön. Kicsit sok a beton, de most az a trendi, minek az a sok gaz, úgyis mindenki allergiás, nem?

A tér valódi kalandpark, telides-teli változatos kihívásokkal. Ott van mindjárt a vízi élményelem, melyen gyanútlanul átrohanva  csuromvizes, cuppogó szandálban (Vag@bond, baccameg!) szánkázhatunk a mindenfelé random elszórt jégpályaként funkcionáló gumitégla-szigeteken.

Már csak át kell törtetni a farzsebből ÁlDior-t áruló üzletemberek no meg  az FN újsággal csapkodó hátizsákosok hálóján, tigrisbukfenccel átugorva a háttérben vokálozó népdalénekes főiskolás gondosan kikészített kalapját, és ha szerencsénk van, átjutunk két robogó villamos között a síneken át a túlpartra, jobbra-balra kerülgetve a másik oldalra születettek tömegét.

Ha ezzel megvagyunk, még épp integethetünk a villamos után, és lerogyhatunk szusszanni egyet a megálló hájTEK minicsúszdáira, amin ülni ugyan nem lehet, de a kommandós kiképzéseken is használják combizom-erősítésre, hiszen ahogy vissza-visszapumpálja magát rá az ember, az többet ér, mint a proteinturmix. Én igazoltan a világ egyik legkisebb seggével rendelkezem, de a fele se fér rá. No persze tudom, így a hajléktalanok sem alhatnak rajta, hát valamit-valamiért..

Összességében mégis nagyszerű lett: szép, és szórakoztató, igaz, mindkét vetületét szokni kell.

De azért a régi órát éjjel visszaviszem.