A szállás, a Royal Bay Hotel, kimondottan kellemes csalódás, szuper, nagy, világos apartmanok, konyhával, mosógéppel, erkéllyel, kilátással a tengerre, tisztaság, bolgár viszonylatban izléses épület, medence, étterem… szóval, minden, ami egy ilyen út után segít megmenteni egy házasságot.

A bolgár építészet amúgy méltán világhírű, ami az üdülőövezeteket illeti: erős tüzépbarokk behatású kovácsoltvas cirádák keverednek a hagyományőrző népi jegyekkel, betonba öntve, feldobva a legelképzelhetetlenebb színkeverésű homlokzatokat.

Az orosz zászló kötelező dekorelem lehetőleg minimum 12 x 5 méteres molinó formájában. Apropó, orosz! Aki annó az átkosban leragadt a rendhagyó ragozásnál, itt nem úszhatja meg, egy hét után perfekt, a nyelv csak úgy ragad az emberre. Ahogy minden más is, tekintve, hogy a zuhany csak inszomniás szerencsétleneknek ajánlható, akik ráunván a bárányszámolásra, a vízcseppekre váltanak. A víznyomás rendes mosakodásra abszolúte alkalmatlan. Ezen mondjuk nem borultam ki, hiszen medence is, tenger is volt, hát mi baj lehet ugye?

Mindent összevetve: a szállást ajánlom, a személyzet segítőkész, az elhelyezkedés kimondottan jó, az étteremben jól főznek és a gyerekek akkora csokis palacsintákat reggeliztek, hogy szégyenszemre kifogott rajtuk. (innen a pár kilócska, amit fölrántottam)

Na, akkor a lényeg röviden:

Szveti Vlász: a Naposparthoz képest drágább árfekvés (erős balatonfüredi árak), de a csend, a tiszta tengerpart, és a kulturált nyaralóközönség miatt ez bőven a belefér kategória.

A szórakoztató egységek száma itt még nem követi az apartmandömping által sugallt szintet, de vacsorázni lehet – mégpedig igen jókat, akár színvonalasabb vendéglőt, akár tengerparti büfét választunk. Szupermarket szinte minden utcában található, friss gyümölcsökkel, kielégítő választékkal. A tengerparti sportok közt válogatni lehet a szép, karbantartott, homokos strandokon ( ahol a zuhanyzó is alap, sőt, a csikkgyűjtő kis fadobozok is, tengerkékre festve. :) mi több: itt még alvásra is van lehetőség éjszaka, senki sem hány be az ablakon ordítva.

Napospart: ide csak az menjen, akinek kést fognak a torkához. (hacsak nem azért, mert már ott van).

Tömeg, zsivaly, részeg orosz és angol hordák, kosz, és mindenféle szórakoztatóegység egymás hegyén-hátán. Siófok legalsó. Menekültünk.

Neszebár: szép, cuki, méltán híres, de sajnos a tömeg itt is elrontja az élményt, és az idejutás maga a halál. A buszokra szó szerint mindenkit fölengednek, ha legalább kétszáz kiló és több hete nem fürdött, sokkal nagyobb létszámban, mint amennyit a busz légtere befogadni képes. Ide kora tavasszal kell jönni, akkor biztosan gyönyörű.

Vizividámpark: kettő is van belőle, sőt, három, mert a kicsiknek vagy egy aprócska létesítmény.

A naposparti tapasztalatokból kiindulva mi inkább a neszebárit céloztuk meg, és jó! Nem olcsó, de tiszta, jó csúszdákkal, változatos élményelemekkel, vizibárral.  A kaja mondjuk ehetetlen, de összességében gyereknek is, felnőttnek is szórakoztató. Belépő kb. 18.000 ft.-nak megfelelő összeg egy kétgyerekes családnak.

Szóval Bulgária jó hely, lehet, hogy egyszer még visszamegyünk. De én mindenképpen felülök a transzferre...