Node ez az ő álláspontja.

Bevallom, régebben engem is idegesített, hogy csak úgy letegeznek egy kereskedelmi egységben, de mióta hamvas ifjúságom tovaszörcsent a lefolyóban, és mindennapossá váltak  az olyan esetek, hogy a húszéves, kockás hasú fiúcskák csókolommal köszönnek nekem, kimondottan terápiás jellegű (lenne) számomra egy  látogatás a prérin, a nagy kék dobozban.

(Elbeszélgetnék ott a tegezős feliratokkal meghitten. Valahogy így:

 "A tároló rendszereket erre találod."

"- Mi a kva anyádért keresném én a tárolókat, nincs egy rongyom se, amit felvegyek, azt mondjad meg de tüstént, hova a retkesbe pakoltátok azokat a konyhaajtó-pöcköket, hogy ki volt az az eszement, aki ezt a labirintust kitalálta??? Hát esküszöm, mingyá' jön a Minotaurusz, bazmeg és itt döglünk meg mindannyian.....")

Sajnos azonban a házassági eskü csak egészségről, betegségről, jóról és rosszról szól, a bútoráruházban tett látogatás viszont még érintőlegesen sem szerepel az apróbetűs részben, így nincs zsarolási alapom.

Node a végrendeletembe mindenesetre belevettem, hogy hamvaim szétszórása után (egy balatonfelvidéki szőlőskert tőkéinek tövébe gondosan elosztva) Jokkvicken fejfa készíttessék a domboldalra, az alábbi felirattal:

„Sosem jutott el az Ikeába”

Majd én összeszerelem.