Az utóbbi időben sok márka meglovagolja (rücskös seggel) a „vérlázítóan pimasz” divathullámot és „Valódi Nőkkel”reklámozza termékeit.

Két táborra is szakadt legott e témában a világ, hallottunk érveket pro és kontra, de főleg pro.

Nem tudom megállni, hogy mint témában kompetens (értsd: Valódi Nő) személy, ki ne fejtsem a saját (kontra) nézőpontomat.

Szánom-bánom, de én NEM szeretnék valódi nőket látni fehérneműreklámokban!

Köszönöm, tisztában vagyok vele, hogy legtöbb nőnek narancsbőrös a segge, túlnyomórészt genetika, másrészt pedig tunya, avagy túlhajszolt életmódjuk okán. De valódi nőként én nem érzem jobban magam attól, ha még egy plakáton is az arcomba tolják a narancsbőrt, mint Ágnes asszony véres leplét. Hű, a híres modellnek is rücskös a hátsója, király! Akkor együnk még egy kis Nutellát!

Most őszintén:mi értelme van ennek?

Egészséges önértékelésű egyén nem rohan okádni evés után, vagy egyeztet időpontot a plasztikai sebésszel, ha meglát egy ideálisra retusált női testet egy reklámban.

(Más kérdés a kiskamasz lány, de ott szerintem a szülő felelőssége, hogy egészséges önbizalmat építsen, no meg elmagyarázza a valóság és a mese közti különbséget, akár Tom és Jerryvel példálózva.)

Mesére, illúzióra korosztálytól függetlenül mindenkinek szüksége van. Nélküle szürke lenne a világ és értelmetlen.

A reklám illúzióval operál, azt az érzetet kelti, ha megveszed a tökéletes testen feszülő fehérneműt, ennek a szépségnek egy részét te is birtokolhatod! Tisztában vagy vele, hogy attól a rongytól nem leszel olyan tökéletes, mint a modell, de az érzés egy része a tiéd lehet...

A nők ezért nagyon-nagyon sok pénzt hajlandóak fizetni. (Ha van szponzoruk, még annál is többet.)

Ezzel szemben mi történik, ha ugyanazt a csipkedarabot egy rücskös seggű, szőrös lábú modellen látom? Nem, nem kiáltok föl, hogy juhé, holnaptól nem borotválkozom, és tízóraira is bevágok egy kis töpörtyűt lilahagymával, nem mondom le az időpontot a pszichológusnál, mert végre jól elfogadhatom magam, hanem kis kárörömmel konstatálom, hogy nézdmá’ hogy néz ki, tudtam, hogy retusálják!, aztán jól NEM veszem meg a fehérneműt, mert mi a frásznak akarnék hazavinni magammal rücskös seggű, szőrős lábú életérzést…

Teli van vele a padlás.

A szerző helyreigazítása: NEM rücskös a seggem.

(Ezt egyedül a géneknek köszönhetem, mert lusta vagyok, akaratgyenge, és hedonista)

De  töredelmesen bevallom, hogy télen nem borotválom a lábam minden nap.

Akkor még simán lehetek modell, no nem?