Surranó-szisszenő, zizegő-pihegő, koppanó-zuttyanó, élesen sivító Neszek az éjszakában. Surrannék-szisszennék, messzire rohannék, De testem oly merev! Csak félek? Nem, rettegek! Ülök itt bénultan, mint béka az ólban, köröttem mind neszek. Gyertek, szeressetek!   Fény gyúl odabenn, a lányom…

Most éppen jó nekem.Itt és most létezem!Most nem bánt senki sem,Most nem kell sietnem,Enyém a végtelen.Most nincs más semmi sem,Csak érzem, hogy jó nekem.

Csak nézem a két kezem, Olcsó kis fénytelen Életem. Megtelt most hirtelen. E pár perc jár nekem! Megvettem. Vénytelen. Cél ez is, álmodtam,  Milyen lesz birtokban. Szekrénybe bedobtam, Ott vár rám talonban. Egyszer majd kiveszem,  Forgatom, nézegetem, Mikor már nem jelent Nekem semmit…

Egyszer régen, nagyon régen,Démon voltam,Igazán, egészen!Vörös démon, fekete ruhában,Fél Budapest bomlott utánam.Vörös démon, fekete ruhában,Hastájon villanó vörös hennamintával.Feketén csillanó sarkakon billegve,enyém volt nap, éj, s a szétfolyó este. A démon még itt van!Akár réges-régen,Bár már…

Amíg lakásban laksz, minden vágyad egy kertes ház. Legalábbis nekem, de mondják. És az álmok néha megvalósulnak! Alábbi szösszenetben az álmok és a valóság közt tátongó hihetetlen szakadékról elmélkedem, hogy segítsek pro-kontra listát felállítani azoknak, akik még csak álmodoznak, azzal az önző…