"- Anya, én szarvas akarok lenni a farsangon! - Nagyszerű. Honnan vegyek én neked szarvasjelmezt? - Még ezt se tudod? Elindulsz, aztán a kacsaboltnál befordulsz, elmész a mosómedvés mellett és már ott is vagy a szarvasboltnál." Mi felnőttek mindent túlbonyolítunk.

"- Anya, én olyan fáradt vagyok. - Elhiszem szívem, én is. - Nem értem, te mitől fáradsz el. (?!) - Hát, egyrészt egész héten dolgoztam, másrészt.. - Tudom, tudom: a folyamatos vinnyogásunktól." Tehát a látszat csal: mégsem pusztába kiáltott szó minden, amit mondok.

"- Szonjus és milyen az angoltanárod, fiatal, vagy idősebb? - Háát, olyan idősebb. - Nálam..? - ANNYIRA azért nem idős."

"Szonja, szerinted inhaláljak? - Szerintem ne. Hiányoznál nekem. - Mi van??? - Benne van a nevében, te buta. Meg fogsz halni tőle."

Irgalmatlan szag terjeng a lakásban, mintha elevenen égetnének valakit. Hosszas nyomozás után egy plüssnyúl elszenesedett holtteste kerül elő a konvektor belsejéből. Családi munkamegosztással próbáljuk enyhíteni a károkat: apuka spaklival vakarja a nyulat a konvektorról és közben ordít, Szonja…

"-Na, szívem, milyen volt az első nap az oviban? ÚÚÚgy hiányoztál! - Ha annyira hiányoztam, minek vittél az oviba??"  

"- Anyaaaa, kérek kakaót! - Jaj szívem, nem tudnál szólni apádnak? Egyszer az életben... - Apa! - Mi van? - Nemtom, anya mondta, hogy szóljak. Anya, akkor hozod végre azt a kakaót???"

"-Cilikém, vedd már le azt a pólót, 24 órája hordod. Koszos. Különben is pizsama. - Nem koszos, spenótos. És csak te tudod, hogy pizsama. - Ne csináld már, mit fognak rólam gondolni az oviban? - Nem győztél meg. A póló marad." Van, akivel nem érdemes vitatkozni.