Irgalmatlan szag terjeng a lakásban, mintha elevenen égetnének valakit.
Hosszas nyomozás után egy plüssnyúl elszenesedett holtteste kerül elő a konvektor belsejéből. Családi munkamegosztással próbáljuk enyhíteni a károkat: apuka spaklival vakarja a nyulat a konvektorról és közben ordít, Szonja röhög, Cili bőg, én szintén ordítok. (hát nem megmondtam, hogy ezt ne csináld, kigyullad a a lakás, meghalunk, mehetünk a híd alá, annyi eszed van, mint egy tyúknak, mentem volna moziba inkább aznap.....stb.)
Cili hüppögve: "- Anya, mikor leszek már olyan nagykislány, hogy ne csináljak ilyen butaságokat?"

Édes szívem, hamarabb, mint hinnéd..