Ha megkérdeznék, mire vágyom leginkább – persze miért kérdezné meg bárki, pont lexarják, mikor helyette elintézendő, megoldandó, felkutatandó, eldöntendő problémákat is a nyakamba zúdíthatnak – hát azt mondanám: a csendre. Én szeretek egyedül lenni. És nem, nem unalmas. 10 éve gyakorlatilag soha nincs rá lehetőségem. Mindig valakivel-valaki(k)ért létezem. A zajban.

Én jó társaság vagyok magamnak. Feldobjuk egymást. Néha szomorkodunk, néha csak úgy lötyögünk, de sosem unatkozunk mi ketten. Tán, mert olyan ritkán találkozunk. Én, Magammal.