"- Anya, elég fáradt vagy már? - Mint egy másnapos hulla. - Akkor jó. - Mi abban a jó, te nokedli? - Hát, ha elég fáradt vagy, akkor nem lesz kedved vitatkozni és én megint alhatok köztetek."

  Cilike (3): "Anya, én már nem vagyok kisökör. Már félig Jupiter vagyok."

 A kétévesem pukizott egy aprót, amit a következőképp kommentált: "Bocsánat, ez pici puki volt." Majd rottyantott egy nagyobbat (már elnézést) az alábbi szövegmelléklettel: "Ez meg az anyukája".

Életünk meghatározó alakjai. Létük szerves része a mindennapok azon parányi töredékének, amit nem a munkahelyen töltünk. Mi lenne velünk J. néni nélkül, aki amint kiteszem az ajtó elé a szemetest, máris ott terem és felajánlja segítségét, mert így nem maradhat a lépcsőház, perceken belül vendégei…

Paradicsomlevest csináztam, betűtésztával.  Uram megkóstolja: "- Tettél bele oregánót? - Igen. - Hát borsot? - Azt is. - Cukrot? - Azt is. - Hm. (fejvakarva) Akkor nem értem miért ilyen szar."

Viszlát csüngő has és deréktáji kapaszkodók! Megvettem a D..thlon-os fittness hullahopp karikát. Ugyan a lakásunk túl kicsi ahhoz, hogy használjam, de mivel elvertem rá a jövőheti ebédpénzt, mindenképp látványos lesz a változás. Vajon lehet rá teregetni?